Rettenetes borzalmakat olvasunk a Királyok második könyve végén arról, hogyan hurcolták el a népet a babiloni fogságba, miképpen rabolták ki a templomot és gyújtották fel sorra a házakat. A megaláztatást még az is fokozta, hogy a rabságba hurcolt királyt még tovább kínozták.
A nép és az uralkodó bűntetése azonban az Istentől való elfordulás eredménye. A Királyokról írt könyv végén még sehol sem olvasunk arról, hogy a fogság hetven évig tartana, de a szabadulás reménysége mégis felcsillan Jojákin király esetében, aki visszanyeri szabadságát. Amíg a nép nem szabad, addig a vezetői sem! Imádkozzunk a vezetőinkért, hogy azt a megbizatást, amit kaptak Istentől, tudják eredményesen betölteni Isten dicsőségére!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése