Egy különleges, de fájó élményben van része a prófétának: látomásban a jeruzsálemi templomot látja, illetve mindazokat a réseket, amelyek az Isten hajlékán estek. Nem az idő vasfogai ezek, nem az épületben keletkezett repedések, hanem tulajdonképpen az Istennek való hátat fordítás, a Tőle való elhajlás a "rés a falban". Egyre beljebb kerül a próféta a látomásban, és egyre jobban látja, hogy miképpen fordultak el az emberek az Istentől. Vajon, ha bennünket vinne el lélekben az Isten azokra a helyekre, ahol őt kéne tiszteljük, akkor mit látnánk? Nem ugyanolyan istentelen lett a mi életünk is, mint a próféta idejében? Mindenki a maga módján vallásos - mondják sokan. Csakhogy Isten nem tűr meg mindent! Ezért ne azt nézzük, ami nekünk tetszik, hanem arra figyeljünk, ami az Úr akarata!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése