„Őérte kárba veszni hagytam és szemétnek ítélek mindent, hogy Krisztust megnyerjem.” (8. vers) Mennyi kacat „megült” költözésünk után majd 30 évig a padláson úgy, hogy soha nem nyúltunk hozzá. Amikor ismét fel kellett kerekednünk, mindez gonddá, teherré, eltakarítandó „szemétté” lett. Mennyi bűn lapul így meg a „lelki padlásunkon”. Hagyjuk kárba veszni mint kidobandó szemetet mindezt, hogy az igazi kincset, Krisztust, és az örök életet megnyerhessük.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése