„...mindenkor minden könyörgésemben örömmel imádkozom mindnyájatokért...” (4. vers) Két különös dolgot helyez a szívünkre Pál filippibeliekhez intézett köszöntése. Az egyik, hogy a börtönben lévő apostol nem a maga nyomorúságát, az abból való szabadulását viszi imádságban Isten elé, hanem a gyülekezetet. Jó, ha a saját életünk gondja, baja mellett másokért is tudunk imádkozni. Pál ezt örömmel teszi. Mennyit háborgunk, zúgolódunk, elégedetlenkedünk! Adja Isten, hogy észrevegyük azt is, amiért neki hálát adhatunk, és mint ajándékainak örvendezhetünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése