„...tövis adatott a testembe...” (7. vers) Kisebb-nagyobb tövise mindenkinek van. Néha nem bírjuk tovább a szúrását. Megsebez, s már vérzünk is. Olyankor imádkozunk a legforróbban, mint járvány idején: Urunk, elég! Vedd el a testi-lelki fájdalmakat, gyötrelmeket!
Isten jobban tudja, mit, mennyit, és mikor enged nekünk. Néha nem veszi ki a tövist, de formálja kegyelmes arcát rajtunk: „Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz” (9. vers).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése