„Ha azonban valaki mint keresztyén szenved, ne szégyenkezzék, hanem dicsőítse Istent ezzel a névvel” (16. vers). A szenvedés emberi sorsunk része. Igeszakaszunk a hívő ember szenvedéséről szól. Van, amikor a bűn következménye a szenvedés, máskor keresztyénként szenvedhetünk. Itt az utóbbiról van szó. Az írás a mi nehézségeinket összeköti Jézus szenvedésével. Titokzatos módon kapcsolódunk hozzá. Mindenen túl, a fájdalmon áttörve ott lehet az a pozitív érzés, hogy Krisztusért szenvedünk, ő nem hagy el minket. Vele vagyunk, és ő mivelünk.
De mi van azokkal, akik még istentelenek és bűnösök? - kérdi az apostol. A mai napon is ajánljuk lelkünket, és életünket az Úrnak!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése