Bibliaolvasás: János evangéliuma 8, 21-29
Jézus hallgatósága az evangéliumokban gyakran olyan, mintha az ószövetségi próféták ítélete teljesedett volna be rajtuk: szemeiken hályog, hogy ne lássanak, füleik pedig süketek, hogy ne halljanak. De mielőtt megvetnénk a Jézus korabeli társadalmat, nézzünk magunkra! Ugyanezt vehetjük magunkon észre: nem ismerjük fel, hogy az élet Róla szól. Imádkozzunk azért, hogy megnyilatkozzon életünk, és lássuk azt, amit Isten nekünk készített, amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem sejtett (1Kor. 2, 9)
Jézus az Atyától jön, és az Atyához megy
21Majd Jézus ismét szólt hozzájuk: Én elmegyek, és keresni fogtok engem, de meghaltok bűnötökben: ahova én megyek, oda ti nem jöhettek. 22Erre ezt mondták a zsidók: Csak nem akarja megölni magát, hogy azt mondja: Ahova én megyek, oda ti nem jöhettek? 23Ő így folytatta: Ti lentről valók vagytok, én pedig fentről való vagyok; ti e világból valók vagytok, én nem e világból való vagyok. 24Ezért mondtam nektek, hogy meghaltok bűneitekben: mert ha nem hiszitek, hogy én vagyok, meghaltok bűneitekben. 25Megkérdezték tehát tőle: Ki vagy te? Jézus így válaszolt nekik: Az, akinek kezdettől fogva mondom magamat. 26Sok mindent kellene mondanom rólatok és ítélnem felőletek, de igaz az, aki elküldött engem, és én azt mondom a világban, amit tőle hallottam. 27Ők nem ismerték fel, hogy az Atyáról szólt nekik. 28Jézus tehát ezt mondta: Amikor felemelitek az Emberfiát, akkor tudjátok meg, hogy én vagyok, és önmagamtól nem teszek semmit, hanem azt mondom, amire az Atya tanított engem. 29És aki elküldött engem, velem van: nem hagyott egyedül, mert mindig azt teszem, ami neki kedves.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése