Bibliaolvasás: János evangéliuma 9, 24-34
A meggyógyított vak ember bizonyságot tesz Jézusról - mivel a helyzet úgy hozta. Bizonyságtétele minden időben megszívlelendő: Isten nélkül nem lehet semmit tenni. És ez nemcsak az ő látására érvényes, hanem a mi mostani életünkre is. A Heidelbergi Káté 28. kérdés-feleletét idézve - "Tudjuk, hogy senki és semmi nem szakíthat el minket az ő szeretetétől, mert minden teremtmény annyira a kezében van, hogy akarata nélkül semmit sem tehet, sőt meg sem mozdulhat."
24Odahívták tehát másodszor is azt az embert, aki nemrég még vak volt, és ezt mondták neki: Dicsőítsd az Istent: mi tudjuk, hogy ez az ember bűnös. 25Ő így válaszolt: Hogy bűnös-e, nem tudom. Egyet tudok: bár vak voltam, most látok. 26Ekkor megkérdezték tőle: Mit tett veled? Hogyan nyitotta meg a szemedet? 27Ő így válaszolt: Megmondtam már nektek, de nem hallgattatok rám. Miért akarjátok ismét hallani? Talán ti is a tanítványai akartok lenni? 28Megszidták, és ezt mondták: Te vagy az ő tanítványa, mi Mózes tanítványai vagyunk. 29Mi tudjuk, hogy Mózeshez szólt az Isten, de erről azt sem tudjuk, honnan való. 30Az ember így válaszolt nekik: Ebben az a csodálatos, hogy ti nem tudjátok, honnan való, mégis megnyitotta a szememet. 31Tudjuk, hogy Isten nem hallgat meg bűnösöket; de ha valaki istenfélő, és az ő akaratát cselekszi, azt meghallgatja. 32Örök idők óta nem hallott olyat senki, hogy valaki megnyitotta volna egy vakon született ember szemét. 33Ha ő nem volna Istentől való, semmit sem tudott volna tenni. 34Erre így feleltek neki: Te mindenestől bűnben születtél, és te tanítasz minket? És kiközösítették.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése