Bibliaolvasás: János evangéliuma 12, 27-33
Jézus ez igerészben szenvedéseivel vívódva a haláltusa előtt áll. Gondolatai az életáldozat letéte és az új élet felemeltetéséről tanuskodnak. Mindezt mi - mai tanítványokként is - úgy éljük át, mint a napnyugtától a napfelkeltét. Igénk azt mondja, hogy a Jézus körül lévő sokaság egy része mennydörgést hallott, a másik része pedig úgy gondolta, hogy egy angyal beszél vele. Jézus annyit mond, hogy ez a hang nem őérte volt, hanem értünk... Most megy végbe az ítélet, most vettetik ki e világ fejedelme.
27Most megrendült az én lelkem. Kérjem azt: Atyám, ments meg ettől az órától engem? De hiszen éppen ezért az óráért jöttem! 28Atyám, dicsőítsd meg a te nevedet! Erre hang hallatszott az égből: Már megdicsőítettem, és ismét megdicsőítem. 29A sokaság pedig, amely ott állt, és hallotta, azt mondta, hogy mennydörgés volt; mások azonban így szóltak: Angyal beszélt vele. 30Jézus megszólalt: Nem énértem hallatszott ez a hang, hanem tiértetek. 31Most megy végbe az ítélet e világ felett, most vettetik ki e világ fejedelme. 32Én pedig, ha felemeltetem a földről, magamhoz vonzok mindeneket. 33Ezt azért mondta, hogy jelezze, milyen halállal fog meghalni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése