Bibliaolvasás: János evangéliuma 9, 18-23
Az emberek kétségbe vonták a csoda lehetőségét a vak ember meggyógyulásában. Szüleit faggatják, hogy vajon tényleg igaz-e a csoda. Itt lenne a pillanat, mikor a hitüket megvallhatják, de ők csak hárítják a lehetőséget: "Nagykorú már, tőle kérdezzétek meg!" A történet folytatásában a mostmár látni tudó ember meg is vallja a csodát. Mi nagykorúak vagyunk már a hitben? Ma megvallhatjuk életünkkel a csodát!
18A zsidók azonban nem hitték el róla, hogy vak volt és megjött a látása, amíg oda nem hívták a szüleit, 19és meg nem kérdezték tőlük: A ti fiatok ez, akiről azt állítjátok, hogy vakon született? Akkor hogyan lehetséges, hogy most lát? 20Szülei pedig így válaszoltak: Azt tudjuk, hogy ez a mi fiunk, és vakon született, 21de hogy most mi módon lát, azt nem tudjuk, és hogy ki nyitotta meg a szemét, azt sem tudjuk. Tőle kérdezzétek meg, nagykorú már, majd ő beszél önmagáról. 22Ezt azért mondták a szülei, mert féltek a zsidóktól, mivel a zsidók már megegyeztek abban, hogy ha valaki Krisztusnak vallja őt, azt ki kell zárni a zsinagógából. 23Ezért mondták a szülei: Nagykorú már, tőle kérdezzétek meg!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése