Bibliaolvasás: János evangéliuma 5, 31-40
Isten Fia a maga bizonyságtételét szembeállítja annak a Jánosnak a bizonyságtételével, akiről az emberek először azt hitték, hogy maga a messiás. Keresztelő János hűen vallja, hogy ő Neki csak az útkészítője, Isten országa eljövetelének a hirdetője. Jézus itt nem Keresztelő János szerepét írja le, csak azt, amit az emberek az események mögött várnak. Jézus bizonyságtétele nem emberek elvárásain alapszik, hanem Isten akaratán. Mi sem szánkkal, beszédünkkel teszünk bizonyságot, hanem életvitelünkkel. Legyen ez a mai nap is egy szép bizonyságtétel arról, hogy az Úr gyermekei vagyunk!
Jézusról tanúskodnak a cselekedetei, az Atya és az Írás
31Ha én magamról tennék bizonyságot, az én bizonyságtételem nem volna igaz. 32Más az, aki bizonyságot tesz énrólam, és tudom, hogy igaz az a bizonyságtétel, amellyel rólam tanúskodik. 33Ti elküldtetek Jánoshoz, és ő bizonyságot tett az igazságról. 34Nekem azonban nincs szükségem embertől való bizonyságtételre, hanem azért mondom ezeket, hogy ti üdvözüljetek. 35Ő volt az égő és világító fáklya, de ti csak egy ideig akartatok az ő világosságában örvendezni. 36Nekem azonban Jánosénál nagyobb bizonyságtételem van. Mert a tettek, amelyeket átadott nekem az Atya, hogy teljesítsem azokat, ezek a tetteim maguk tanúskodnak arról, hogy engem az Atya küldött el. 37Az Atya, aki elküldött engem, ő tett bizonyságot rólam. Az ő hangját nem hallottátok soha, arcát sem láttátok, 38és az igéje sem marad meg bennetek, mert annak, akit ő elküldött, nem hisztek. 39Ti azért kutatjátok az Írásokat, mert azt gondoljátok, hogy azokban van az örök életetek: pedig azok rólam tesznek bizonyságot, 40és mégsem akartok hozzám jönni, hogy életetek legyen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése