Bibliaolvasás: János evangéliuma 3, 22-34
Keresztelő János ugyanazzal a bátorsággal tesz bizonyságot Krisztusról, mint amilyennel hirdette eljövetelét. Nyilvánvalóvá teszi tanítványainak, hogy ő nem Krisztus, hanem csak előtte küldetett el... és örül jelenlétének. Lássuk meg mi is az ő példája által, hogy az Úr mellettünk is ott áll. Nekünk így lesz boldogságunk Krisztus jelenléte életünkben.
Keresztelő János öröme
22Jézus ezután elment tanítványaival együtt Júdea földjére, ott tartózkodott velük, és keresztelt. 23János is keresztelt Ainónban, Szálim közelében, mert ott sok víz volt, és az emberek odamentek és megkeresztelkedtek. 24János ugyanis még nem volt börtönbe vetve. 25János tanítványai vitába szálltak a zsidókkal a megtisztulásról. 26Odamentek Jánoshoz, és ezt mondták neki: Mester, aki veled volt a Jordánon túl, akiről te bizonyságot tettél, íme, az keresztel, és mindenki őhozzá megy. 27János így válaszolt: Semmit sem kaphat az ember, ha nem a mennyből adatott meg neki. 28Ti magatok tanúskodhattok arról, hogy megmondtam: Nem én vagyok a Krisztus, hanem előtte küldettem el. 29Akié a menyasszony, az a vőlegény, a vőlegény barátja pedig, aki ott áll, és hallja őt, ujjongva örül a vőlegény hangjának: ez az örömöm lett teljessé. 30Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbé lennem. 31Aki felülről jön, az felette van mindenkinek. Aki a földről való, földi az, és földiekről szól. Aki a mennyből jön, az felette van mindenkinek: 32arról tesz bizonyságot, amit látott és hallott, de bizonyságtételét senki sem fogadja el. 33Aki befogadja bizonyságtételét, az pecsétet tesz arra, hogy Isten igaz. 34Mert akit Isten küldött, Isten beszédeit szólja, mert annak ő bőségesen adja a Lelket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése