A sorsvetés, mely Izráel elpusztításának idejét jelölte ki, új ünneppé lett. Purimnak nevezték, mert Hámán púrt, sorsot vetett a gyilkosság napjára (24. vers). Isten ismét megszabadította népét. Bánat helyett örömet, gyász helyett ünnepet szerzett. Az ünnep, miközben az életre és a szabadságra irányítja a figyelmet, előíze a halhatatlanságnak és a tökéletes szabadságnak, amely kizárólag Jézus Krisztusban adatik meg (Jelenések könyve 19, 7).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése