„Milyen kitüntetést és méltóságot adtak ezért Mordokajnak? (...) Semmit sem adtak neki.” (3. vers) Olybá tűnik, mintha Mordokaj cselekedete, jótette feledésbe merült volna, és csak véletlenül kerülne újra elő a nevezetes történetek krónikájából. Most mégis megdicsőíttetik, ráadásul éppen a nagy ellenség, Hámán tevékeny közreműködésével. Ha néha úgy érezzük is, hogy a szavaink, a tetteink, az odaszánásaink nem érnek célhoz, bizonyosak lehetünk afelől, hogy az Úristen előtt semmi sem marad rejtve, ő számon tartja azokat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése