„Eszter azonban nem mondta meg, melyik népből való, és kik a rokonai...” (10. vers) Mindannyiunk elemi igénye a közlés. Gyakran szólalunk meg rosszkor, rossz helyen, nem a megfelelő szavakat szólva. Vagy a beszédünknek nincsen tartalma, értelme, haszna, de mondjuk mégis, olykor többet, mint kellene. Mintha elfelednénk a közmondást: „hallgatni arany”. Eszter hallgat, és éppen ezáltal válik a gondviselés eszközévé. Először hallgat, hogy később majd beszélhessen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése