„Az egész gyülekezet összesen negyvenkétezer-háromszázhatvan fő volt...” (66. vers) Sok-sok név áll ebben a szakaszban. Az összesítésekből az derül ki, hogy mindennek pontosan utánajártak, senkit ki nem hagytak, még az „azon kívüliek” számbavétele is fontos volt. Bizonnyal vigyázta Isten Lelke, hogy mindez ne kárukra, hanem áldásukra történjék. Hogy emlékezzenek, honnan jöttek, s hova tartoznak: „Isten tulajdonba vett népe vagyunk”.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése