„Kelj föl! Miért fekszel ott, arccal a földre borulva?” (10. vers) Van úgy, hogy hiábavaló a mi vezeklésünk és szomorkodásunk, mert bizony oka van annak, ami történt. Ridegnek tűnik az isteni szó, pedig éppen tettekre sarkall. A bűnnel szembe kell nézni ahhoz, hogy igaz bűnbánatot lehessen tartani. Helyre kell állítani a kapcsolatot Isten és az ő népe között. Számunkra áldott reménység, hogy Jézus Krisztus a mi bűneink terhét is magára vállalta. Törekedjünk hát hűségre, hogy mindenkor miénk legyen a diadal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése