Virrasztási igeolvasás és imádság:
"Aki hiszi, hogy Jézus a Krisztus, Istentől született, és aki szereti azt, aki szülte, azt is szereti, aki attól született. Abból tudjuk meg, hogy szeretjük Isten gyermekeit, ha szeretjük Istent, és megtartjuk az ő parancsolatait. Mert az az Isten iránti szeretet, hogy parancsolatait megtartjuk, az ő parancsolatai pedig nem nehezek. Mert aki Istentől született, az legyőzi a világot, és az a győzelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk. Ki az, aki legyőzi a világot, ha nem az, aki hiszi, hogy Jézus az Isten Fia?
Ő az a Jézus Krisztus, aki eljött víz és vér által: nemcsak a víz által, hanem a víz és a vér által; a Lélek pedig bizonyságot tesz róla, mert a Lélek az Igazság. Mert hárman vannak, akik bizonyságot tesznek: a Lélek, a víz, a vér, és ez a három egy. Elfogadjuk ugyan az emberek bizonyságtételét, de Isten bizonyságtétele nagyobb, mert Isten bizonyságtétele az, amellyel Fiáról tesz bizonyságot. És aki hisz Isten Fiában, abban megvan ez a bizonyságtétel. Aki nem hisz Istennek, az hazuggá teszi őt, mert nem hisz abban a bizonyságtételben, amellyel Isten bizonyságot tesz Fiáról. Ez a bizonyságtétel pedig az, hogy Isten örök életet adott nekünk, és ez az élet az ő Fiában van. Akié a Fiú, azé az élet; akiben nincs meg Isten Fia, az élet sincs meg abban.
Ezt azért írtam nektek, akik hisztek Isten Fia nevében, hogy tudjátok: örök életetek van."
1János 5, 1-13
Temetési igehirdetés:
"Ez a bizonyságtétel pedig az, hogy Isten örök életet adott nekünk, és ez az élet az ő Fiában van. Akié a Fiú, azé az élet; akiben nincs meg Isten Fia, az élet sincs meg abban.
Ezt azért írtam nektek, akik hisztek Isten Fia nevében, hogy tudjátok: örök életetek van."
1János 5, 11-13
Mindannyian úgy éljük az életünket, mintha örökké tartana, s ezzel nincs is semmi baj. Ha folyamatosan az elmúlás gondolata lengene körül bennünket, bizony sok szépség, öröm szaladna el mellettünk, felfedezetlenül. De mindannyiunk életében előbb-utóbb bekövetkezik, hogy elveszítünk valakit, aki fontos volt nekünk, akit szerettünk. Ilyenkor nehéz kapaszkodót találni, hogy elviseljük a ránk nehezedő fájdalmat Ezt a fájdalmat érzi most ez a csalad és érezzük mindnyájan akikhez közel álltunk Sztojka Elisabeta asszonytestvérünkhöz vagy ahogy mindenk ismerte Bözsikéhez.
1941 született Nagyzerinden itt nevelekedett és ment férjhez Rumuna Lajoshoz vagy ahogy mindenki ismerte Ladányi Lajcsihoz. Házasságukból 4 gyermek született: Eli, Ágnes, Lajcsi és a legkisebb Jutka.
Férjét 2004 ben elvesztette. 53 évesen maradt özvegyen. Ezután életét a gyermekeinek és unokáinak szentelte.
Legnagyobb unokáját Robit saját gyermekének tekintette és gondoskodott róla amíg ereje bírta. Együtt voltak jóban rosszban.
Nagy gondot viselt Zsoltra és Zsoltika dédunokájara is amikor erre nagyszükség volt. Mindig lehetett rá számitani. Bözsike volt aki köré gyűltek a gyerekek unokák, dédunokák.
Neki fontosak voltak a gyökerei, a családja, Gyermekei unokái, akiket elindított az úton. És nemcsak elindította, hanem kísérte is őket, amíg csak szükséges volt, segítette, ha kellett, mindig.
Amikor egy hónapja elkezdődött az a szenvedés, ami élete végén várta, erősen megpróbáltatott. De türelmes volt és optimista. Szelíd és végig mosolyogni tudó ember. Megpróbáltatásai nemcsak számára, hanem a körülötte lévők számára is sokatmondó, sokat tanító volt.
És igen, nem tagadhatjuk, nem is akarjuk tagadni, hogy hiány és fájdalom, mélységes fájdalom van most mindannyiunkban akik itt állunk. Ezen a hiányon és fájdalmon azonban átragyog az a remény és az a hit, amit innen és most üzensz nekünk, a Téged gyászolóknak: „Boldog vagyok, mert a tisztaszívűek valóban meglátják Istent!”
Ez a mi vigasztalásunk és nem is kevés! Hisszük, hogy odaát találkozunk, ahol azzal az Istennel ölelkezve vársz minket, akinek hálásak vagyunk Teérted.
Addig pedig, amíg újra látjuk egymást, nem tehetünk mást, mint meghajolunk szép földi életed előtt.
Elbúcsúznak most tőled gyermekeid:
Eli a legnagyobb lányod, unokáid Robi, Anita és férje, dédunokád Emma.
Elbúcsúzik tőled nagybeteg lányod Ágnes akivel együtt hordoztátok a betegség keresztjét. Ő továbbra is viseli a ránehezedő terhet és otthonról vesz örök búcsút, mert betegsége nem engedi meg hogy elkisérjen utolsó utadra. Unokád Sanyika és felesége, dédunokád az ifjabb Sanyika. Unokád Szabolcs és
felesége, dédunokáid Sabika és Dominik.
Végső búcsút vesz tőled fiad Lajcsi és felesége, unokád Lajcsika és felesége, dédunokáid Ludo és Balázska, Unokád Friderika és barátja.
Soha el nem múló fájdalommal búcsúzik tőled legkissebb gyermeked Jutka aki oly sokmindent köszönhet neked, hisz mindig ott voltál amikor szüksége volt rád. Párja Fredi, Unokád Zsolt és felesége dédunokád Zsoltika a te szemedfénye, Unokád Roland és felesége, dédunokád Maya.
Végső búcsút vesznek féltestvéreid Kálmán, felesége és gyermekei, Ilonka, férje és gyermekeik és azoknak családja.
Elbúcsúznak halott testvéreinek családtagjai, Eszti és családjai, Julis és családjai, Juci és családjai
Elbúcsúzik a férje utáni rokonság: Géza és családja, Zoli és családja, Manyi és családja, Anca és családja.
Násza Traján és családja.
Elbúcsúznak halott nagynénje gyerekei, Marika és családjai.
Elbúcsúznak távoli és közeli rokonok, a jó ismerősök, a jószomszédok és a végtisztességet tevő gyülekezet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése