A hazatért gyülekezet közösségi hitéletének kulcsa az Istennel való kapcsolat, az áldozat helyreállítása volt. Ma azt mondanánk, hogy az imádkozás és az úrvacsora gyakorlása. Nem az épület, nem a templom a legelső, hanem az, hogy Istennel tudjanak érintkezni. Az oltáron bemutatott áldozatok pedig úgy történtek, „ahogyan az meg van írva (...), a rendtartás szerint...” (4. vers). Imaéletünknek is rendszeresnek kell lennie, ami követhet valamilyen vezérfonalat. Akkor is, ha csak otthonainkban, magunkban imádkozunk, és akkor is, ha gyülekezetünkben veszünk részt ilyen alkalmakon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése