Mit kell tennie velünk a mi mennyei Atyánknak, hogy újra készek legyünk azt élni, amire ő küldött: továbbadni az ő elveszetteket mentő, az elkóborlókat hívogató, hűséges, bűnbocsátó, megváltó szeretetét? Mennyire meg tudunk feledkezni erről a saját életünkben és az egyház életében is! Kísérje életünket az ige: „...a ti mennyei Atyátok sem akarja, hogy elvesszen egy is e kicsinyek közül” (14. vers).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése