A Zsoltárok harmadik könyve kezdődik el ezzel a bibliai résszel a Szentírásban. Olvasás közben a tekintetünk egy igen jelentős énekesre, Ászáfra terelődik. Az ő hitvallása ez az imádság. Ászáf nagy tisztességben részesült akkor, mikor Dávid király azzal bízta meg, hogy az Úr nevét magasztaló énekesek vezére legyen. Vele is ugyanaz történt meg, mint mindenkivel, aki hirtelen megittasodik a büszkeségtől: lába megcsúszott, kishíján elesett. Azt látta maga körül, hogy minden ember érdemei által nyeri el az élet ajándékait. Ez az állapot addig tartott nála, amíg újra be nem lépett Isten jelenlétébe, és meg nem látta azt, hogy maga az Úr harcol érte, és Lelke által mindig (még a nehezebb helyzetekben is vele van az Isten!
Adjon az Úr nekünk is ilyen látást!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése