Az előző részekben ismertett bemutatása a templomnak kezd személyessé válni. A próféta látja az Úr dicsőségét. Őmellette van, meg is szólítja őt. Annyira valóságos minden, hogy ez nem lehet álom - sőt a látomásnak is az a fajtája, amely hamarosan valósággá lesz. Milyen csodálatos a kép, a templom képe, s mennyire szívet melengető az is, hogy a nép is Isten népévé válik.
A próféta megbizatást kap: mindent el kell mondania, amit látott, le kell rajzolnia a templom tervrajzát, hogy olyannak építsék azt meg, amilyennek az Úr akarja.
Mai emberekként mi is azt a megbizatást kapjuk naponta az Istentől, hogy úgy éljünk, úgy dolgozzunk, úgy pihenjünk és úgy szeressünk, hogy az emberek lássák a mi jószándékunkat, és dicsőítsék a mi mennyei Atyánkat!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése