"Emlékezz, URam, mi történt velünk! Tekints ránk, és lásd meg gyalázatunkat! Örökségünk bitorlókra szállt, házunk idegenekre. Apátlan árvák lettünk, anyáink özvegyek. Vizünket pénzért isszuk, a saját fánkért is fizetni kell. Nyakunkon vannak elnyomóink, fáradozunk pihenés nélkül.
Az ifjaknak kell a malomkövet forgatniuk, a gyermekek a fahordásban botladoznak. Nincsenek már vének a kapuban, nem muzsikálnak az ifjak. Odavan szívünk vidámsága, örömtánc helyett gyászolunk. Leesett fejünkről a koszorú, jaj nekünk, mert vétkeztünk! Ezért lett beteg a szívünk, emiatt lett homályos a szemünk, mert pusztaság lett a Sion hegye, rókák szaladgálnak rajta. De te, URam, trónodon ülsz örökké, királyi széked megmarad nemzedékről nemzedékre. Miért feledkezel meg rólunk ilyen sokáig, miért hagysz el minket oly hosszú időn át? Téríts magadhoz, URam, és mi megtérünk, tedd újra olyanokká napjainkat, mint régen voltak!"
Jeremiás siralmai 5, 1-5 és 13-21
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése