Bibliaolvasás: Jób könyve 2, 1-13
Isten Ábrahámnak nem engedte meg, hogy feláldozza a fiát. Nem engedte, hogy Jóbot a csapások a halálba taszítsák. Amit nem várt el Ábrahámtól, és amit nem engedett meg Jób életében, azt tette megváltásunkért: egyszülött Fiát adta, akit betegség, fájdalom, bűn tört össze. Meghalt és feltámadt, reménytelen helyzeteinkben is ő a reménységünk. A hallgatással és sírással vigasztaló barátok (Jób könyve 2, 12–13) vajon minek a hatására változnak majd pusztító vallásos „terminátorokká”? Honnan vehetek bátorságot a szavakat elhagyni, és elmenni egészen a csendig, sírásig, hogy találkozzam a szenvedővel?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése