Bibliaolvasás: Jób könyve 4, 1-21
Miért zavarta Elifázt (Jób könyve 4, 5–6), hogy Jób hitének egyértelmű áldásait látta mások életében (Jób könyve 4, 3–4)? Milyen lélek van abban, aki a gyászolót vádolja gyermekei haláláért, az őt ért csapásokért (Jób könyve 4, 7–9)? Miért zavarhat valakit, ha más szent életet él, ha hite áldást közvetít, ha sugárzik belőle az öröm? Elifáz a véleményét (Jób könyve 4, 8) saját spirituális élményével (Jób könyve 4, 12–17) támasztja alá, majd „isteni kijelentésként” adja tovább. A gyülekezet közösségében Isten megóv bennünket az önistenítéstől és a hamis prófétaságtól.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése