A te szavadra mégis! - vasárnapi istentisztelet

Bibliaolvasás: 

„Péter halfogása:

Amikor egyszer a sokaság Jézushoz tódult, és hallgatta Isten igéjét, ő a Genezáreti-tó partján állt.

Meglátott két hajót, amely a part mentén vesztegelt; a halászok éppen kiszálltak belőlük, és hálóikat mosták. 

Beszállt az egyik hajóba, amelyik Simoné volt, és megkérte, hogy vigye őt egy kissé beljebb a parttól, azután leült, és a hajóból tanította a sokaságot. 

Miután abbahagyta a beszédet, ezt mondta Simonnak: Evezz a mélyre, és vessétek ki hálóitokat fogásra!

Simon így felelt: Mester, egész éjszaka fáradoztunk ugyan, mégsem fogtunk semmit, de a te szavadra mégis kivetem a hálókat. 

Amikor ezt megtették, olyan sok halat kerítettek be, hogy szakadoztak a hálóik; ezért intettek társaiknak, akik a másik hajóban voltak, hogy jöjjenek, és segítsenek nekik. Azok pedig odamentek, és annyira megtöltötték mind a két hajót, hogy majdnem elsüllyedtek. 

Simon Péter ezt látva leborult Jézus lába elé, és így szólt: Menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok, Uram! A halfogás miatt ugyanis nagy félelem fogta el őt és mindazokat, akik vele voltak; de ugyanígy Jakabot és Jánost is, Zebedeus fiait, akik Simon társai voltak. 

Jézus akkor így szólt Simonhoz: Ne félj, ezentúl emberhalász leszel! 

Erre kivonták a hajókat a partra, és mindent otthagyva követték őt.” 

Lukács evangéliuma 5, 1-11 

View on Vocaroo >>

Alapige: 

„Kivonták a hajókat a partra, és mindent otthagyva követték őt.” 

Lukács evangéliuma 5, 11 

Igehirdetés: 

A te szavadra mégis!

Alapige: Lukács evangéliuma 5, 1–11

Bevezetés: A hálómosás csendje

Kedves Testvéreim, a mai alapigénk egy olyan képpel kezdődik, amelyet mindannyian túl jól ismerünk a saját életünkből. Képzeljük el a Genezáreti-tó partját a kora reggeli órákban. A nap sugarai már kezdik felmelegíteni a vizet, a tömeg zsong, Jézus tanít. De a háttérben ott vesztegel két hajó. És a halászok mit csinálnak? Nem ünnepelnek, nem a hasznot számolják. Azt olvassuk: „a halászok éppen kiszálltak belőlük, és hálóikat mosták.”

A hálómosás a lezárás pillanata. A hálómosás azt jelenti: vége. Elvégeztetett a munka, az éjszaka elmúlt, az eredmény pedig a nagy semmi. A hálómosás a megfáradt, csalódott ember mozdulata, aki beletörődött a kudarcba. Nincs hal. Elpakolunk, hazamegyünk, alszunk egyet, és megpróbáljuk elfelejteni a mai napot.

Hadd kérdezzem meg tőletek, testvéreim: Te hol mosod éppen a hálóidat? Melyik az az élethelyzeted, ahol úgy érzed, mindent megtettél, egész éjszaka fáradoztál, még sincs semmi eredménye? Talán a házasságodban, ahol már elfogytak a szavak, és csak a hideg csend maradt. Talán a gyermeked nevelésében, akit próbálsz az Úr útján tartani, de úgy látod, falakba ütközöl. Vagy talán a munkádban, az egészségedért vívott harcban, esetleg a gyülekezeti szolgálatodban.

Van egy régi történet egy idős harangöntő mesterről, aki hónapokon át dolgozott élete fő művén. Amikor elérkezett a nap, és kiöntötték a harangot, az első kongatásnál a harang megrepedt, és tompa, hamis hangot adott. A mester leült a műhely sarkába, fekete kötényébe temette az arcát, és azt mondta: „Vége. Nem próbálom meg többször. Nem éri meg.” Ez a hálómosás állapota. Amikor a szívünk azt mondja: nem éri meg újra megpróbálni.

De figyeljük meg az evangéliumot! Jézus pontosan ebbe a pillanatba lép be. Nem akkor jön, amikor Péterék sikeresek, hanem amikor fáradtak és üresek. Beszáll Simon hajójába.

1. Evezz a mélyre! – Kilépni a biztonsági zónából

Jézus tanítja a sokaságot a hajóból, majd amikor befejezi a beszédet, odafordul Simonhoz, és egy egészen megdöbbentő paranccsal áll elő: „Evezz a mélyre, és vessétek ki hálóitokat fogásra!”

Képzeljük el Simon Péter arcát! Ő profi halász. A Genezáreti-tavon nőtt fel, ismeri a vizet, a halak járását, a szeleket. Pontosan tudja, hogy azon a tavon csak éjszaka, a sekély, part menti vizekben lehet halat fogni, mert a halak akkor jönnek fel táplálkozni. Nappal, a mély vízen halászni? Teljes képtelenség. Emberi logikával nézve Jézus kérése badarság. Olyan ez, mintha egy ácsmester akarná megmondani a tapasztalt halásznak, hogyan kell végeznie a munkáját.

Testvéreim, Jézus ma minket is a mélyre hív. Mit jelent a mély? A part menti sekély víz a biztonság szimbóluma. Ott leér a lábunk. Ott mi irányítunk. Ha baj van, két lépéssel kiérünk a szárazföldre. A sekély víz a megszokásaink, a kényelmünk, a langyos vallásosságunk helye. A sekély vízben nincsenek nagy viharok, de nincsenek nagy fogások sem.

A mély víz az a hely, ahol el kell engednünk a part biztonságát. Ahol már nem a saját kontrollunk érvényesül, hanem teljesen Istenre kell hagyatkoznunk. Gondoljunk a sasfiókákra! Eljön az idő, amikor az anyamadár kitolja őket a fészekből, a szikla széléről. A fióka számára a fészek a sekély biztonság, a szakadék pedig a félelmetes mélység. De ha nem esik bele a mélységbe, soha nem tanul meg repülni, és soha nem tapasztalja meg, hogy a szárnyai megtartják, mert a szél felemeli.

Jézus azt mondja neked: Ne elégedj meg a felszínnel! Ne elégedj meg azzal, hogy vasárnapi keresztény vagy! Evezz a mélyre az imádságban, evezz a mélyre a megbocsátásban, evezz a mélyre a szeretetben!

2. A „Mégis” hite

Hogyan válaszol Simon Péter? „Mester, egész éjszaka fáradoztunk ugyan, mégsem fogtunk semmit, de a te szavadra mégis kivetem a hálókat.”

Ebben a mondatban benne van a hívő ember egész küzdelme. „Egész éjszaka fáradoztunk…” – Ez a múlt tapasztalata. A csalódás, a fájdalom, a nehéz batuk, amiket hordozunk. De ott van a fordulat, az a csodálatos kötőszó, amely megváltoztatja a történelem menetét: „DE A TE SZAVADRA MÉGIS…”

Ez a hit igazi definíciója. A hit nem a logikáról szól, és nem is arról, hogy látom a megoldást. A hit ott kezdődik, ahol a saját emberi számításom véget ér, és Isten szava válik a legfőbb tekintéllyé. Simon nem azt mondja, hogy „Uram, megváltozott a véleményem, és hirtelen látom a halakat a vízben.” Nem. A körülmények pontosan ugyanolyan kedvezőtlenek maradtak, mint egy órával azelőtt. A nap ugyanúgy sütött, a víz ugyanúgy mély volt. De Simon a körülmények helyett a Krisztus szavára nézett.

Eszembe jut egy misszionárius története, aki a hideg, zord északon próbálta hirdetni az evangéliumot egy olyan törzsnek, amely kemény szívvel ellenállt minden szónak. Évek teltek el, és egyetlen megtérő sem volt. A missziós szövetség levelet írt neki: „Gyere haza, nincs értelme, kár a pénzért és az energiáért.” A misszionárius megírta a válaszát, benne ezzel az igével. Azt írta: „Emberileg igazatok van. Egész éjszaka fáradoztam, és semmit sem fogtam. De az Úr szavára én mégis maradok.” Három hónappal később a törzsfőnök és az egész falu Krisztushoz fordult.

Kedves Testvérem! Tudsz-e ma így szólni az Úrhoz? „Uram, fáradt vagyok, csalódtam, elegem van a próbálkozásokból… de a te szavadra mégis megbocsátok. De a te szavadra mégis elindulok. De a te szavadra mégis bízom Benned.”

3. A bőség láttán megrendülő szív

És a csoda megtörténik. Amikor engedelmeskednek, olyan sok halat kerítenek be, hogy szakadoznak a hálóik. Inteni kell a társaiknak, a másik hajónak is, hogy jöjjenek segíteni. Megtelik mind a két hajó, olyannyira, hogy majdnem elsüllyednek.

Aki már látott halászt nagy fogás után, az tudja, mi ilyenkor a természetes reakció. Öröm, kiáltozás, a halak osztályozása, a bevétel számolgatása. De mit tesz Simon Péter?

Azt olvassuk, hogy leborul Jézus lába elé, és azt mondja: „Menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok, Uram!”

Miért mondja ezt? Miért nem örül? Azért, mert Péter abban a pillanatban megértette, hogy aki a hajójában ül, az nem csupán egy jótollú tanító, nem egy földi „Mester”. A csoda nagyságában meglátta a Mindenható Isten dicsőségét és szentségét. És amikor az ember találkozik az élő Istennel, az első dolog, amit meglát, a saját méltatlansága.

Olyan ez, mint amikor egy sötét, poros szobába hirtelen besüt a tiszta, éles nyári napsugár. Addig nem láttuk a koszt, de a fényben minden porszem láthatóvá válik. Péter meglátta a saját kishitűségét, a kételkedését, a bűnét. Ráébredt, hogy a szent Isten előtt ő nem állhat meg a maga erejéből.

De figyeljük meg Jézus válaszát! Jézus nem azt mondja, hogy „Igazad van, Péter, bűnös vagy, el is megyek.” Nem! Jézus azt mondja: „Ne félj!” Isten nem azért mutatja meg a hatalmát és a szentségét az életedben, hogy összetörjön és elvágjon magától, hanem azért, hogy felemeljen. A bűnbánat nem a végállomás, hanem a kapu az igazi kegyelem felé.

4. Az új hivatás: Mindent otthagyva követni Őt

A történet a csúcspontjához érkezik. Jézus így szól Simonhoz: „Ne félj, ezentúl emberhalász leszel!”

Mit jelent emberhalásznak lenni? A halászat a világban úgy működik, hogy a halat a biztonságos, élő vizéből kihúzzuk a szárazra, ahol a hal meghal. Az isteni „emberhalászat” pontosan az ellenkezője! Az emberhalász a bűn, a halál, a kétségbeesés és a sötétség posványából húzza ki az embert az Isten országának éltető vizébe, hogy az az ember ÉLJEN.

Péterék számára ez egy radikális hivatásváltás volt. És a 11. versben találjuk a legnagyobb csodát. Nagyobb csoda ez, mint a hálók szakadása: „Erre kivonták a hajókat a partra, és mindent otthagyva követték őt.”

Gondoljunk bele! Ott áll a parton két hajó, színültig tele hallal. Ez volt életük legnagyobb gazdasági sikere. Egy vagyon állt a deszkákon. Ebből a fogásból hosszú hónapokig gondtalanul élhetett volna a családjuk. Megtehették volna, hogy azt mondják: „Uram, ez csodás volt! Most eladjuk a halat, veszünk új hálókat, te csak taníts tovább, mi meg jövünk a zsinagógába szombatonként.”

De ők mindent otthagytak. Miért? Mert rájöttek, hogy Akinél a csoda forrása van, az sokkal értékesebb, mint maga a csoda. A halak elfogynak, megromlanak. A hajók elkorhadnak. De Jézus Krisztus az örök életet adja. Ők nem a sikert választották, hanem a Szabadítót.

Befejezés és felhívás

Kedves Testvéreim, a mai vasárnapon Jézus belép a mi életünk hajójába is. Látja a fáradtságunkat, ismeri az üres hálóinkat. Látja, hogy hányszor próbálkoztunk már emberi erőből, és hányszor vallottunk kudarcot.

Ma reggel az Ő szava hangzik hozzád: Evezz a mélyre! Ne add fel! Ne hagyd ott a házasságodat, ne mondj le a gyermekedről, ne add fel a hitedet! De most már ne a magad erejéből próbáld. Ne a magad igazát keresd.

Készen vagy-e ma Simon Péterrel együtt azt mondani: „Uram, én már belefáradtam, én már nem látom a megoldást… de a Te szavadra mégis megteszem. A Te szavadra mégis megpróbálom. A Te szavadra mégis megbocsátok és szeretni fogok.”?

Ha megvan benned ez a „mégis-hit”, akkor Isten kész megmutatni a saját bőségét és kegyelmét az életedben. Nem biztos, hogy úgy, ahogy te eltervezted, de úgy, ahogy az a lelked üdvösségére válik. És a végén te is megtapasztalod a legnagyobb csodát: hogy felemel a porból, új feladatot ad, és elindít az Ő követésének áldott útján.