„Dávid templomot akar építeni Amikor a király már palotában lakott, és az Úr mindenfelől nyugalmat adott neki ellenségeitől, ezt mondta a király Nátán prófétának: Nézd, én cédruspalotában lakom, az Isten ládája pedig sátorlapok között lakik. Nátán ezt mondta a királynak: Tedd meg mindazt, ami szándékodban van, mert veled van az Úr! De még azon az éjszakán az történt, hogy így szólt az Úr igéje Nátánhoz: Menj, és mondd meg szolgámnak, Dávidnak, hogy ezt mondja az Úr: Te házat akarsz nekem építeni, hogy abban lakjam? Hiszen attól kezdve, hogy fölhoztam Izráel fiait Egyiptomból, nem laktam házban mindmáig, hanem egy sátorral vándoroltam ide oda, az volt a hajlékom. Amíg Izráel fiai között vándoroltam, mondtam-e egy szóval is Izráel bármelyik bírájának, akit népem, Izráel pásztorául rendeltem: Miért nem építettetek nekem egy házat cédrusfából? Az Úr ígérete Dávidnak és házának Most azért ezt mondd szolgámnak, Dávidnak: Ezt mondja a Seregek Ura: Én hoztalak el a legelőről, a juhnyáj mellől, hogy fejedelme légy népemnek, Izráelnek. Veled voltam mindenütt, amerre csak jártál, kiirtottam előled minden ellenségedet. Olyan nagy nevet szereztem neked, amilyen neve csak a legnagyobbaknak van a földön. Helyet készítettem népemnek, Izráelnek is, és úgy ültettem el ott, hogy a maga helyén lakhat. Nem kell többé rettegnie, és nem nyomorgatják többé a gonoszok, mint kezdetben, attól a naptól fogva, hogy bírákat rendeltem népemnek, Izráelnek, és nyugalmat adtam neked minden ellenségedtől. Azt is kijelentette neked az Úr, hogy az Úr akarja a te házadat építeni. Ha majd letelik az időd, és pihenni térsz őseidhez, fölemelem majd utódodat, aki a te véredből származik, és szilárddá teszem az ő királyságát. Ő épít házat nevem tiszteletére, én pedig megerősítem királyi trónját örökre. Atyja leszek, és ő az én fiam lesz. Ha bűnt követ el, megfenyítem férfihoz illő bottal, embereknek kijáró csapásokkal. De nem vonom meg tőle szeretetemet, ahogyan megvontam Saultól, akit eltávolítottam előled. Így a te házad és királyságod örökre megmarad, és trónod örökre szilárd lesz. Nátán pontosan e beszéd és látomás szerint beszélt Dáviddal. Dávid imádsága Ekkor bement Dávid király az Úr színe elé, leült, és ezt mondta: Ki vagyok én, Uram, ó, Uram? És mi az én házam népe, hogy eljuttattál engem idáig? Sőt még ezt is kevesellted, Uram, ó, Uram, és a távoli jövőre is tettél ígéretet szolgád házának, ezzel is az embert tanítva, Uram, ó, Uram! De miért beszélne tovább Dávid, hiszen te ismered szolgádat, Uram, ó, Uram! A te ígéreted és szándékod szerint vitted véghez mindezeket a hatalmas dolgokat, hogy megismertesd azokat szolgáddal. Most azért, Uram Isten, tartsd meg örökké azt az ígéretet, amelyet szolgádnak és háza népének tettél, és tégy úgy, ahogy megígérted! 26 Akkor nagy lesz a te neved örökké, mert ezt mondják: A Seregek Ura Izráel Istene! Szolgádnak, Dávidnak a háza pedig szilárd lesz színed előtt. Áldd meg azért kegyelmesen szolgád házát, hogy örökké színed előtt legyen, mert te ígérted ezt, Uram, ó, Uram! Mert a te áldásoddal szolgádnak háza örökké áldott lesz!”
2Sámuel 7
Alapige:
„Abban az időben Heródes király kegyetlenkedni kezdett a
gyülekezet egyes tagjaival. Jakabot, János testvérét pedig
karddal kivégeztette.
Amikor látta, hogy ez tetszik a zsidóknak, azzal folytatta, hogy
elfogatta Pétert is. Ez a kovásztalan kenyerek ünnepén történt.
Miután elfogatta Pétert, börtönbe vetette, és átadta négy,
egyenként négy tagból álló katonai őrségnek, hogy őrizzék, mert
a páskaünnep után akarta őt a nép elé vezettetni.
Pétert tehát a börtönben őrizték, a gyülekezet pedig buzgón
imádkozott érte Istenhez.
Péter megszabadul a börtönből
Amikor Heródes elő akarta vezettetni, azon az éjszakán Péter
két bilinccsel megkötözve– két katona között aludt, az ajtó előtt
pedig őrök őrizték a börtönt. És íme, az Úr angyala odalépett
hozzá, és világosság támadt a cellában; oldalát meglökve
felébresztette Pétert, és így szólt hozzá: Kelj fel gyorsan! És
lehulltak a bilincsek Péter kezéről.
Ezt mondta neki az angyal: Övezd fel magadat, és kösd fel
sarudat! Péter megtette. Az angyal pedig ezt mondta neki: Vedd
fel a felsőruhádat, és kövess engem!
Péter kiment, és követte őt, de nem tudta, hogy valóság az, amit
az angyal cselekszik, hanem azt hitte, hogy látomást lát.
Amikor átmentek az első őrségen, majd a másodikon, eljutottak
a vaskapuhoz, amely a városba visz. Ez magától megnyílt
előttük. Amikor kimentek rajta, végighaladtak egy utcán, azután
hirtelen eltűnt mellőle az angyal.
Ekkor Péter magához tért, és így szólt: Most tudom igazán, hogy
az Úr elküldte az ő angyalát, és kimentett engem Heródes
kezéből és mindabból, amit a zsidó nép várt.
Amikor ezt felismerte, elment Mária házához, aki a Márknak is
nevezett János anyja volt. Itt sokan voltak együtt és imádkoztak.
Amikor megzörgette az ajtót, odament egy Rodé nevű
szolgálóleány, hogy megtudja, ki az.
Megismerve Péter hangját, örömében nem nyitotta ki a kaput,
hanem beszaladt, és hírül adta, hogy Péter áll a kapu előtt.
De azok azt mondták: Elment az eszed! Ő azonban bizonygatta,
hogy úgy van. Azok erre így szóltak: Az ő angyala az!
Péter azonban tovább zörgetett. Amikor pedig kaput nyitottak, és
meglátták őt, elámultak.
Akkor intett nekik a kezével, hogy hallgassanak, és elbeszélte
nekik, hogyan vezette ki az Úr a börtönből, majd így szólt:
Mondjátok el ezeket Jakabnak és a testvéreknek! Azután kiment,
és más helyre távozott.”
Apostolok cselekedetei 12, 1-17
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése