Tisztelettel és józan megbecsüléssel kell egymást számontartanunk. Lám, egyedül a megvetett Jefte bizonyult alkalmasnak arra, hogy népe szabadítója legyen. Vitás, peres ügyeinket pedig tanuljuk meg az Úrra bízni. Jefte istenfélő bölcsességgel mondja el, hogy népe ügyét az Úrra bízza. De „aki azt gondolja, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék!” (1Korintus 10, 12). Istent kérhetjük, de ne akarjuk kényszeríteni, ahogy Jefte tette (30-31. versek)! Isten „az alázatosaknak kegyelmet ad” (1Péter 5, 5).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése