Sámson ereje nem a hajában volt, ez csupán Istennel való különleges kapcsolatának külső jele volt. Akkor erőtlenedett el, amikor elhagyta őt az Úr (20. vers). Hívő emberként a te erőd, tisztaságod, bölcsességed, bátorságod nem a saját adottságaidban van, hanem kizárólag az Úr Lelkében, aki a hit által benned él. Sámson nem becsülte meg ezt az ajándékot: ragaszkodva élete fő bűnéhez, végül elárulta az Úrral való kapcsolatát. „Ne szomorítsátok meg Isten Szentlelkét!” (Efézusi levél 4, 30)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése