Mai igénk a farizeusoknak szóló tanítások egyike. A farizeusi gondolkozás a gazdagságot Isten jutalmának, a szegénységet az ő büntetésének tartotta, – mindkettőt megmásíthatatlannak tekintette. A szegényeket kihasználta, de megvetette; a gazdagságot pedig hajszolta. Míg a farizeusok azon gúnyolódnak, hogy Jézus, a földhözragadt szegény ember, akinek igazában sejtelme sem lehet ezekről a dolgokról, mer tanítást adni az embernek az anyagi javakhoz való helyes viszonyáról.
Jézus pedig életüknek e téren mutatkozó kettősségére utal: önmagukat és embereket megcsalhattak ezzel, de Istent nem téveszthették meg, véleményét sem befolyásolhatják színlelésükkel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése