Tíz leprás meggyógyításának története arra utal, hogy nem nekünk kell Istentől hálát várnunk a mi tetteinkért, hanem mi tartozunk hálával neki az ő tetteiért.
A Jézus elé kerülő leprások a Tóra rendelkezése szerint távol maradnak tőle, de az előírt figyelmeztető kiáltás helyett a könyörgés szavával fordulnak hozzá. Jézus ezúttal úgy gyógyít, hogy még a gyógyító szó sem hangzik el ajkán, a gyógyulásnak csupán közvetett külső jele van: a papokhoz küldi a leprásokat, hogy megállapítsák a gyógyulás megtörténtét.
Mind a tíz meggyógyul, a lepra letisztul róluk, de csak egy érzi indíttatva magát, hogy hálát adjon érte, és dicsőítse Izráel Istenét: ez pedig – Izráel fiainak megszégyenítésére – samaritánus. Jézus szava ennek az egynek hirdeti testi-lelki helyreállását.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése