„...először önmagukat adták az Úrnak...” (5. vers) Az adakozás kezdetektől fogva szerves része a vallásos életvitelnek. Ugyanakkor éppen az adakozásunkkor lóghat ki a lóláb, és hullhat le a lepel, hogy milyen gyarlók is vagyunk. Az özvegyasszony két fillére hatalmas összeg volt, mert mintegy önmagát adta, az volt mindene. Fontoljuk meg, hogy a mi adakozásaink a fölöslegünknek mekkora hányadát teszik ki. Nem is beszélve arról, hogy erényeinkből mennyit adunk át az Úr szolgálatának, és gyarlóságunkból mennyit adunk föl az Úr szolgálatáért.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése