A nyolcvankilencedik zsoltárt királyzsoltárként tartjuk számon, mert benne az Örökkévaló Király, a mi Istenünk dícsérete jelenik meg. Előbb Isten irányából vezeti tekintetünket a zsoltáros az ember felé, s halljuk azokat a csodákat, melyek által az Úr eljegyezte népét. Majd az ember szólítja meg az Urat, a Mindenség Királyát, és hívja segítségül életének nehéz helyzeteiben.
A zsoltár csúcspontja éppen a közepe, amikor a zsoltáros Dávid király szájába adja ezt a vallomást: "Atyám vagy, én Istenem, szabadító kősziklám!" Számunkra is legyen ez a hitvallás az örök életre szóló bizonyosság ezen a mai vasárnapon!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése