Haláltusában elmondott imádság ez a zsoltár egy bölcs tanítása nyomán, melyet a "Betegség" kezdetű ének dallamára adtak elő.
A haldoklás a hit egyik legnagyobb próbatétele. A két világ határán nyilvánvalóvá válnak tévedéseink, hamis elképzeléseink, hitéletünk csillogóan üres bizonytalansága. A haldoklásban egyre magányosabbá válunk, s lefoszlanak rólunk a korábban mindent felülíró valóságaink. Végül már csak arra van lehetőségünk, hogy valaki még fogja a kezünket. Az indulni készülő belső világában a hit szép hazugságait egyre erőteljesebben felülírja az őszinteség drámai kérdése: „Beszélnek-e a sírban szeretetedről, hűségedről az enyészet helyén?” (12. vers) A hívő ember örömhíre az egyértelmű válasz: igen, beszélnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése