Március 8.-án délután gyülekezetünk asszonyait köszöntöttük. Erre az alkalomra meghívtuk Kulcsár Brigitta ágyai lelkésznőt, az Aradi Református Egyházmegye Nőszövetségének elnökét, aki előadásszerű igehirdetéssel, "ajándékkal" szolgált. A folytatásban pedig a Rozmaring gyermek népdalkorus tavaszi énekekkel örvendeztette meg a híveket (némely dalokat citerán kísérve).
Az alkalom utolsó részében, a köszöntések után minden nő és kislány kapott virágot, és rövid szeretetvendégséggel ért véget az alkalom.
Reméljük, hogy, akik eljöttek, jól érezték magukat, és megkapták az ajándékot: nem a virágban, vagy a süteményben, hanem abban az üzenet-ajándékban, hogy nyissuk meg szívünket Isten előtt és ő feltölt bennünket.
Kulcsár Brigitta lelkésznő szolgálata:
📃 Élő víz a hétköznapokban — női szerepek, kiszáradás és lelki feltöltődés
🎯 Fő áttekintés
Háttér és cél: A beszédet a tiszteletes kérésére tartották a női szerepekről és a női lét nehézségeiről (alkalom: 2026. Nőnap). A megszólítás elsősorban nőknek szólt, de a megállapítások sok esetben a férfiakra is érvényesek.
Fő megállapítás: A hétköznapi feladatok sokasága (anyaság, munka, háztartás, család szervezése stb.) könnyen “kiszáradáshoz” vezet — fizikai és lelki kimerüléshez. A megoldás nem csupán jobb időgazdálkodás: az alap forrás Jézus “élő vize” (János 4:7–10). A kulcs: pozícióváltás — állandó adóból befogadóvá lenni, és rendszeresen időt szánni Isten jelenlétére, még röviden is (a beszélő javaslata: legalább napi pár perc).
📍 Kulcsfontosságú részletek
Napi terhek (példák): főzés, mosás, takarítás, gyereknevelés, programok nyomon követése (orvosi időpontok, szülői értekezlet), aggódás a párért, szülők gondozása, munka, házi feladatok, vasalás stb. (résztvevők listájából).
Konkrét illusztráció: a beszélő édesanyja gyakran mondta: "egész nap úgy rohantam, hogy jóformán még vizet se volt időm inni" — kép a fizikai kiszáradásról, mint a lelki kimerülés metaforája.
Bibliai hivatkozások:
János evangéliuma 4:7–10 — a samáriai asszony és Jézus, aki felkínálja az "élő vizet" (Adj innom!). A történet példázza, hogy előbb fogadni kell el, amit Jézus ad, nem csak adni folyamatosan.
Ádám és Éva története: Isten kérdése "Hol vagy?" / "Hogy vagy?" mint az Istentől való távolság és a lelki "halál" (elszakadás) leírása.
Példabeszédek 31: az "Úr félelme" az asszony dicsérete — az isteni kapcsolat forrásként jelenik meg.
Logikai kapcsolat: túlterheltség → állandó adás / adó pozíció → nem marad idő/bátorság befogadni → lelki kiszáradás. Megoldás: rendszeres visszatérés Isten forrásához (élő víz) → lelki feltöltődés → fenntartható jelenlét a szerepekben.
Személyes megjegyzés: a beszélő saját életéből is idéz (jelenlegi szakasz: szakmai tanulás), hangsúlyozva, hogy a női lét különböző szakaszai más-más feladatokat és kihívásokat hoznak.
Gyülekezeti vezetés (tiszteletes) — buzdítsa a közösséget az "élő víz" gyakorlatára, tegyen lehetővé praktikus támogatásokat (pl. gyerekfelügyelet rövid imaszolgálatokhoz). Felelős: tiszteletes/lelkipásztor; javasolt határidő: elkövetkező hónap.
Gyakorlati javaslatok: jelölj ki naptárban napi 5–15 percet, kezdj János 4:7–10 és Példabeszédek 31 rövid olvasásával, kérj támogatást a közösségedtől, gyakorolj „pozícióváltást” — tudatosan fogadd el, hogy neked is adjanak.
Függőségek és kockázatok:
Guilt és elvárások: bűntudat miatt nehéz befogadni — ezt célszerű megnevezni és imában Isten elé vinni.
Logisztikai akadályok (gyermekfelügyelet, munkaidő): praktikus megoldások és közösségi segítség szükséges.
Ha nem valósul meg a befogadás szokása, a kiszáradás folytatódik — ezért fontos a kis, következetes lépések felépítése.
Záró felhívás (összefoglaló): merjünk pozíciót váltani — tartsuk Isten jelenlétét a mindennapok középpontjában, hogy ne “kiszáradva” adjuk tovább magunkat, hanem befogadva és feltöltődve tudjunk újra és újra adni.
A Rozmaring gyermek népdalkórus szolgálata:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése