Timóteusnak úgy kell a gyülekezetre tekintenie, mint egy nagy családra, ahol Krisztus szolgájaként az ő lelkigondozói felelőssége a tagok bátorítása, buzdítása, valamint intése. A hívek közösségében Krisztus a családfő, és a hívő ember e család tagjaként nemcsak özvegyen, hanem házasként, illetve egyedülállóként is, nemcsak időskorban, hanem fiatalon is Istenben reménykedik, és kitart a könyörgésben és imádkozásban éjjel és nappal (5. vers).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése