És sírásra fakadt. (72. vers) Milyen jó, hogy Péter tudott sírni tagadása miatt. Milyen jó, hogy a kakas jelzett, és visszaemlékezhetett Jézus szavára. Mi is kapunk jeleket, és áldott dolog, ha erre ráhangolódik a lelkünk. Mert a Szentlélekisten élővé tehet bennünk igéket, kijelentéseket, amelyek eligazíthatnak utunkon, segíthetnek döntéseinkben, megállítanak, elgondolkodtatnak, és hamisságunkat felismerve mi is odaborulhatunk megváltó Urunk elé sírva, vétkeinket bevallva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése