A két példázat csak Lukács evangéliumában kerül kapcsolatba egymással: közös mozzanatuk, a világosság révén . A lámpás példázata ebben az összefüggésben új tartalmat kap: Isten Krisztusban adott kijelentésének természetéről tanít. Ha a kicsiny világosságok a maguk idejében a pogányokig elhatottak fényükkel, akkor nem Isten az oka annak, hogy a semmivel el nem takart „nagy világosságot”, Jézusban Isten ígéretének beteljesedését népe nem ismeri fel, mert nem a nap, hanem az iránta érzéketlen beteg szem az oka annak, ha az ember napfényben is világosság nélkül marad. De ígéretet is ad Jézus: Isten az ember kezébe adta a döntést, hogy befogadja-e a nagy világosságot, és ha az ember kész erre, akkor egész életét betölti a fény, nem marad benne semmi sem sötétségben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése