A Siralmak befejező éneke a város pusztulása utáni reménytelen helyzetről szól. A havi villany-, gáz-, vagy vízszámlákat fizető ember, vagy aki télire meg kell vegye a tűzifát immár jócskán megemelt áron - belepirulva olvassa a negyedik verset: "Vizünket pénzért isszuk, a saját fánkért is fizetni kell."
Izráel fiai is azt érezték, ami sokszor bennünk is felsajdul: elvették tőlünk a saját értékeinket.
Jeruzsálembe és környékére idegeneket hoztak, mert a nép elveszett, árván maradt.
Bár a pusztulás következtében minden felfordult, megváltozott, nekünk tudnunk kell, hogy Isten örökké ugyanaz marad! Az az ember lehet biztonságban, aki ezt nem csak tudja, hanem ennek megfelelően él!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése