Bibliaolvasás: János evangéliuma 2, 1-12
Figyeljük meg Jézus szabadságát! Édesanyja sürgetőleg jelezte neki, hogy nagy botrány készül a kánai lakodalomban, mert elfogyott a bor. Valamit tenni kell. Jézus feleletével mintha elutasítaná, hogy beavatkozzon. Aztán mégis beavatkozott, csodát tett. Mert eleve beavatkozott: közöttünk lakozott. A többi evangélista feljegyzi, hogy sokszor megszánta a betegségtől és éhségtől gyötrődő embereket: meggyógyította őket, és kenyércsodát tett. De mindezek csak előjelzései voltak a nagy jelnek, a döntő beavatkozásnak: a kereszthalálnak és feltámadásnak. Az evangélista így foglalja össze egész evangéliumát: a jeleket Jézus azért tette, hogy higgyünk őbenne, és örök életünk legyen (Jn 20,30). Az isteni szabály szerint az ajándékozó mindig több, mint az ajándék. Kérjünk tőle bátran. Tőle kérjünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése