„Dánielhez mennyei követ jön:
Círus perzsa király uralkodása harmadik évében
kijelentést kapott Dániel, akit Baltazárnak is
neveztek. Igaz ez a kijelentés, amely súlyos
háborúkról szól. Ő figyelt a kijelentésre, és
megértette a látomást.
Azokban a napokban én, Dániel, gyászoltam
három egész héten át. Ízletes ételt nem ettem, húst
és bort nem vettem a számba, olajjal sem kentem
meg magamat, míg el nem telt a három hét.
Az első hónap huszonnegyedikén a nagy
folyamnak, a Tigrisnek a partján voltam.
Föltekintettem, és láttam egy gyolcsruhába
öltözött férfit, akinek színarany öv volt a
derekán. Teste olyan volt, mint a drágakő, arca
fénylett, mint a villám, szemei, mint az égő
fáklyák. Karjai és lábai csillogtak, mint a fénylő
réz, és beszéde oly hangos volt, mint a tömeg
zúgása.
Egyedül én, Dániel, láttam ezt a látomást. A
férfiak, akik velem voltak, nem látták a látomást,
mert nagy rémület fogta el őket; elmenekültek és
elrejtőztek.
Én magamra maradva láttam ezt a nagy
látomást, de engem is elhagyott az erőm,
belesápadtam, és nem tudtam az erőmet
összeszedni.
Hallottam hangos beszédét, és amikor hangos
beszédét meghallottam, ájultan roskadtam
arcommal a földre.
Ekkor megérintett egy kéz, és fölsegített
térdeimre és tenyereimre.
Ezt mondta nekem: Dániel, akit az Isten kedvel!
Figyelj arra, amit neked mondok, és állj fel, mert
neked hoztam üzenetet!
Amikor így szólt hozzám, reszketve felálltam.
Majd ezt mondta nekem: Ne félj, Dániel, mert az
első naptól fogva, hogy rászántad magad a
dolgok megértésére, megalázkodva Istened előtt,
meghallotta szavadat Isten, és én a te szavaid
miatt jöttem.”
Dániel könyve 10, 1-12
Alapige:
„Én, János, testvéretek és társatok Jézussal a
szenvedésben,
a
királyságban
és
az
állhatatosságban, a Patmosz nevű szigeten voltam az
Isten igéjéért és Jézus bizonyságtételéért.
Lélekben elragadtattam az Úr napján, és hátam
mögül hatalmas hangot hallottam, mint egy
trombitáét, amely ezt mondta:
Amit látsz, írd meg egy könyvben, és küldd el a hét
gyülekezetnek: Efezusba, Szmirnába, Pergamonba,
Thiatirába, Szárdiszba, Filadelfiába és Laodiceába.
Megfordultam, hogy lássam, milyen hang szólt
hozzám, és amikor megfordultam, hét arany
gyertyatartót láttam, és a gyertyatartók között az
Emberfiához hasonlót: hosszú palástba volt öltözve,
mellén aranyövvel körülövezve; feje és haja fehér
volt, mint a hófehér gyapjú, szeme, mint a tűz lángja;
lába hasonló volt a kemencében izzó aranyérchez;
hangja olyan, mint a nagy vizek zúgása; jobb
kezében hét csillagot tartott, szájából kétélű éles
kard jött ki, és tekintete olyan volt, mint amikor a
nap teljes erejével ragyog.
Amikor megláttam, lába elé estem, mint egy halott, ő
rám tette jobbját, és így szólt:
Ne félj! Én vagyok az első és az utolsó és az élő:
halott voltam, de íme, élek örökkön-örökké, és nálam
vannak a halál és a pokol kulcsai.
Írd meg tehát mindazt, amit láttál, ami van, és ami
ezek után történik majd, a hét csillag titkát, amelyet
jobb kezemben láttál, és a hét arany gyertyatartót: a
hét csillag a hét gyülekezet angyala, a hét
gyertyatartó pedig a hét gyülekezet.”
Jelenések könyve 1, 9-20
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése