„Százharmincharmadik zsoltár: A testvéri szeretet áldása. Zarándokének. Dávidé.
Ó, mily szép és mily gyönyörűséges, ha a testvérek egyetértésben élnek! Olyan ez, mint mikor a drága olaj a fejről lecsordul a szakállra, Áron szakállára, amely leér köntöse gallérjára. Olyan, mint a Hermón harmatja, amely leszáll a Sion hegyére. Csak oda küld az Úr áldást és életet mindenkor.”
Zsoltárok könyve: 133, 1-3
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése