Indulj, menj Ninivébe, a nagy városba, és prédikálj ellene, mert feljutott hozzám gonoszságának híre!
El is indult Jónás, de azért, hogy Tarsísba meneküljön az Úr elől.
Elment Jáfóba, talált ott egy hajót, amely Tarsísba készült. Kifizette az útiköltséget, és hajóra szállt, hogy a rajta levőkkel Tarsísba menjen az Úr elől.
Az Úr azonban nagy szelet bocsátott a tengerre. Nagy vihar támadt a tengeren, és már azt hitték, hogy hajótörést szenvednek. Félelem fogta el a hajósokat, mindegyik a maga istenéhez kiáltott, és a hajóban levő holmikat a tengerbe dobták, hogy így könnyítsenek rajta.
Ezalatt Jónás, aki lement, és lefeküdt a hajó egyik zugában, mélyen aludt. De odament hozzá a hajóskapitány, és így szólt hozzá:
Hogy tudsz ilyen nyugodtan aludni!? Kelj föl, és kiálts az Istenedhez! Talán gondol ránk az Isten, és
nem veszünk el!
Az emberek meg ezt mondták egymásnak: Gyertek, vessünk sorsot, és tudjuk meg, ki miatt ért bennünket ez a veszedelem!
Sorsot vetettek, és a sors Jónásra esett.
Akkor így beszéltek hozzá: Mondd el nekünk, miért van rajtunk ez a veszedelem? Mi a foglalkozásod, és honnan jössz? Hol a hazád, és melyik népből való vagy?
Ő így felelt nekik: Héber vagyok. Az Urat, a menny Istenét félem, aki a tengert és a szárazföldet alkotta.
Az embereket nagy félelem fogta el, amikor megtudták, hogy az Úr elől menekül – mert Jónás
elmondta nekik –, és ezt mondták neki: Hogy tehettél ilyet?! Majd ezt kérdezték tőle: Mit tegyünk veled, hogy lecsendesedjék körülöttünk a tenger?
Mert a tenger egyre viharosabb lett.
Ő pedig így válaszolt nekik: Fogjatok meg, és dobjatok a tengerbe, akkor lecsendesedik
körülöttetek a tenger! Mert tudom, hogy énmiattam zúdult rátok ez a nagy vihar.
Az emberek azonban megpróbáltak kievezni a szárazföldre, de nem tudtak, mert a tenger egyre
viharosabb lett körülöttük.
Ekkor így kiáltottak az Úrhoz: Jaj, Uram, ne vesszünk el emiatt az ember miatt, ne terheljen
bennünket ártatlan vér! Mert te, Uram, azt teszed, amit akarsz!
Azzal fogták Jónást, és beledobták a tengerbe; a tenger pedig lecsendesedett. Ezért az emberekben nagy félelem támadt az Úr iránt; áldozatot mutattak be, és fogadalmakat tettek az Úrnak.”
Jónás könyve 1, 1-16
Alapige: „Nyomorúságomban az Úrhoz kiáltottam, és ő meghallgatott engem. A halál torkából kiáltottam segítségért, és te meghallottad hangomat.”
Jónás könyve 2, 3
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése