"Imádság idegen földön:
Zarándokének. Nyomorúságomban az Úrhoz kiáltok, és ő meghallgat engem. Uram, ments meg engem a hazug ajkaktól és a csalárd nyelvtől! Mit érdemelsz, mit fogsz majd kapni, te csalárd nyelv? A hős hegyes nyilait rekettye parazsával! Jaj nekem, mert Mesekben kell tartózkodnom, Kédár sátrai közt kell laknom! Régóta lakom már együtt a békesség gyűlölőivel. Én békét akarok, de amint megszólalok, ők mindjárt harcra készek.
Izráel védelmezője:
Zarándokének. Tekintetem a hegyekre emelem: Honnan jön segítségem? Segítségem az Úrtól jön, aki az eget és a földet alkotta. Nem engedi, hogy lábad megtántorodjék, nem szunnyad az, aki védelmez téged. Bizony nem szunnyad, nem alszik az, aki védelmezi Izráelt! Az Úr védelmez téged, az Úr a te oltalmad jobb kezed felől. Nem árt neked nappal a nap, sem éjjel a hold. Az Úr megőriz téged minden bajtól, megőrzi életedet. Megőriz az Úr jártodban-keltedben, most és mindenkor.
Zarándokok áldáskívánása:
Zarándokének. Dávidé. Örülök, ha ezt mondják nekem: Az Úr házába megyünk! Lábunk megáll kapuidban, Jeruzsálem. Jeruzsálem, te szépen épített város, részeid jól illenek egymáshoz! Oda járnak a törzsek, az Úr törzsei. Izráelnek szóló rendelkezés az, hogy ott magasztalják az Úr nevét. Mert ott állnak a bírói székek, Dávid házának székei. Kívánjatok békét Jeruzsálemnek! Legyenek boldogok, akik téged szeretnek! Legyen békesség falaidon belül, legyen boldogság palotáidban! Testvéreimért és barátaimért mondom: Békesség neked! Istenünknek, az Úrnak a házáért is jót kívánok neked!"
Zsoltárok könyve 120, 121 és 122 része
Alapige és igehirdetés (Nagy Zsuzsa, buji lelkésznő):
"Hálaadás szabadításért:
Zarándokének. Dávidé. Ha nem lett volna velünk az Úr – vallja meg ezt Izráel! –, ha nem lett volna velünk az Úr, amikor ránk támadtak az emberek, akkor elevenen nyeltek volna el bennünket, úgy fellángolt haragjuk ellenünk. Akkor elsodortak volna a vizek, átcsapott volna rajtunk az áradat. Átcsaptak volna rajtunk a tajtékzó vizek. Áldott az Úr, aki nem adott oda minket martalékul fogaiknak! Lelkünk megmenekült, mint a madár a madarász tőréből. A tőr összetört, és mi megmenekültünk. A mi segítségünk az Úr nevében van, aki az eget és a földet alkotta."
Zsoltárok könyve 124, 1-8
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése