„Miután ezeket elmondta Jézus, kiment tanít-ványaival a Kidrón-patakon túlra. Volt itt egy kert, ide ment be tanítványaival együtt. Júdás, aki elárulta őt, szintén ismerte ezt a helyet, mert gyakran gyűltek ott össze Jézus és a tanítványai. Júdás tehát maga mellé vette a katonai csapatot, a főpapoktól és a farizeusoktól küldött templomi szolgákat, és odament fáklyákkal, lámpásokkal és fegyverekkel. Jézus pedig tudva mindazt, ami reá vár, előlépett, és így szólt hozzájuk: Kit kerestek?
Azok így feleltek: A názáreti Jézust.
Én vagyok – mondta Jézus.
Ott állt velük Júdás is, aki elárulta őt.
Amikor azt mondta nekik: Én vagyok – visszatántorodtak, és a földre estek.
Ekkor újra megkérdezte tőlük: Kit kerestek?
Ők ismét ezt felelték: A názáreti Jézust.
Jézus így szólt: Megmondtam nektek, hogy én vagyok: ha tehát engem kerestek, engedjétek ezeket elmenni!
Így kellett beteljesednie annak az igének, amelyet mondott: Azok közül, akiket nekem adtál, nem hagytam elveszni senkit.
Simon Péternél volt egy kard, azt kihúzta, lecsapott a főpap szolgájára, és levágta a jobb fülét: a szolga
neve pedig Málkus volt.
Erre Jézus így szólt Péterhez: Tedd hüvelyébe a kardodat! Vajon nem kell kiinnom azt a poharat, amelyet az Atya adott nekem?”
János evangéliuma 18, 1-11
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése