„A bölcs ember meggondolja, mit beszél: Jobb egy darab száraz kenyér ott, ahol békesség lakik, mint ha zsíros falatokkal van tele a ház, de veszekednek benne. Az eszes szolga föléje kerül a haszontalan fiúnak, és a testvérekkel együtt osztozik az örökségben. Az ezüsthöz tégely kell, az aranyhoz olvasztókemence, de a szívek vizsgálója az Úr. A gonosztevő az álnok ajakra figyel, a hazug a gonosz nyelvre ügyel. Aki gúnyolja a szegényt, Alkotóját gyalázza, és aki a veszedelemnek örül, nem marad büntetlen. Az öregek koronája: az unokák, és a fiak ékessége: az atyák. Nem illik a bolondhoz a választékos beszéd, de az előkelőhöz sem a hazug beszéd. Drágakőnek véli ajándékát, aki adja, amellyel célt ér, bárhova forduljon is vele. Aki szeretetre törekszik, fátyolt borít a vétekre, de aki folyton arról beszél, elszakad a barátjától. Jobban megrendíti a dorgálás az értelmes embert, mint száz botütés az ostobát. Csak pártütésre törekszik a rossz ember, de kegyetlen követet küldenek ellene. Inkább a fiát vesztett medvével találkozzék az ember, mint egy ostobával, amikor megzavarodik. Aki rosszal fizet a jóért, annak a házából nem távozik el a baj. A viszály kezdete olyan, mint amikor megindul az árvíz, azért tartsd távol magad a perpatvartól, mielőtt kitör. Aki igaznak mondja a bűnöst, és aki bűnösnek mondja az igazat: mindkettőjüket egyaránt utálja az Úr. Mire jó a pénz az ostoba kezében? Vehet-e bölcsességet, akinek nincs esze? Mindig szeret a barát, de testvérré a nyomorúságban válik.”
Példabeszédek 17, 1-17
Alapige:„Mindig szeret a barát, de testvérré a nyomorúságban válik.”
Példabeszédek 17, 17
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése