A nagypénteki események szorosan követték egymást, a szenvedés a csúcspontjára jutott, és „Jézus hangosan felkiáltott: (...) Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?” (46. vers).
A mennyei Atya pedig hallgatott. Az Atya hallgat a mennyben azért, hogy a megváltás végbemenjen a földön. Az Atya hallgatása az ember javát szolgálta, mondhatnánk így is: a mi javunkra hallgatott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése