„Bízzál...” (22. vers) A vízlépcsők körül összegyűl a folyam hordozta hulladék: faágak, műanyag palackok és mindenfajta szemét... Ilyen „duzzasztó” az ember életében egy-egy súlyos betegség, haláleset vagy próbatétel, amikor érzékennyé válunk, megnyílik a szemünk arra, hogy lássuk: mennyi hulladékkal, lommal, bűnnel terhelt az életünk. Jairus zsinagógai elöljáró és a vérfolyásos asszony ebben a helyzetben vannak. Körülöttük még sokan nevetnek (24. vers), ők azonban tudják, hogy nagy a baj, és saját erejükből nem tudnak megtisztulni, meggyógyulni, életre jutni, csakis Jézus Krisztus által.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése