A 2021. március 14.-i istentisztelet keretében emlékeztünk meg az 1848-49-es szabadságharc, nemzetünk történelmének dicsőséges pillanatáról. Az igehirdetésben elhangzó tanítás "ha a földbe vetett búzaszem nem hal meg, egymaga marad; de ha meghal, sokszoros termést hoz" (Jn 12, 24) - alapján párhuzamot vont az igehirdető az áldozathozatal és az eredményesség között, kiemelve azt, ha nem indulnak el a márciusi ifjak, nem eshetett volna meg másfél év múlva az aradi 13 vértanú kivégzése, de talán a Kiegyezés sem jött volna létre 1867-ben.
Ha a szabadságvágy szelleme hajt minket, könnyen belepusztulhatunk abba, és tényleg csak áldozataink maradnak: a bujdosó nemzetőrök, a csonkán maradt családok, hadiárvák.
De a Szentírás elénk tárja, hogy a tökéletes áldozathozatal már megtörtént. Jézus Krisztusban maga Isten áldozta fel szeretett Fiát, hogy megszerezze számunkra a szabadságot. Nemcsak Pál apostol lehetett szabad a börtön kötelékei ellenére úgy kiáltván fel, hogy "ahol az Úrnak Lelke, ott a szabadság!", hanem akár mi is szabaddá válhatunk mai civilizációnk életkörülményeinek bennünket átszövő pókhálóit, béklyóit viselvén akár, ha tudjuk, hogy mind testünkkel, mind lelkünkkel, életünkben, vagy halálunkban nem a magunkéi vagyunk, hanem Jézus Krisztus tulajdona.
Isten oltalmába helyezzük hát életünket, úgy menjünk előre az életben, hogy tudjunk küzdeni, harcolni a világ gonoszsága ellen. Ebben a küzdelemben nekünk már nem a csattogó kardra, vagy Gábor Áron rézágyúira lesz szükségünk, hanem arra a lelki fegyverzetre, mellyel Isten ajándékoz meg mindnyájunkat.
Az igehirdetés után a megemlékezés a templomkertben, a főbejárat előtt felállított hősök emlékművénél fejeződött be. A lelkipásztor néhány percben emlékezett meg nemzetünk hősi pillanatairól, azokról a hősőkről, akik azért küzdöttek, hogy a mai nemzedék anyanyelvén szólhasson, imádkozhasson. A rövid beszéd után a gyülekezet vezetői a közösség nevében nemzeti színű szalaggal átvont koszorút helyeztek el az emlékműnél.
Az ünnepi megemlékezés a magyar és a székely himnusz eléneklésével zárult.
Adja Isten, hogy még sokszor tudjunk megemlékezni nemzetünk jeles eseményeiről, soha nem feledkezve meg arról, Aki a szabadságot és az életet ajándékozza nekünk!
