2025. október 22-én a Tabajdi Károly Általános Iskola 5., 6. és 7. osztályos tanulóival közösen ellátogattunk a helyi temetőbe. A látogatás célja az volt, hogy a diákok megértsék és átérezzék, milyen fontos tisztelettel és felelősséggel viszonyulni őseinkhez, valamint ápolni az ősök emlékezetét.
A temető bejáratánál rövid ismertetőt hallgattunk meg a temető történetéről, a helyi hagyományokról és az emlékezés fontosságáról. Ezután közösen körbesétáltuk a gyönyörű, őszi színekben ragyogó temetőkertet. A természet csendje és az avar illata méltó hátteret adott az elcsendesedésnek és a megemlékezésnek.
Megálltunk több, a falu életében fontos személy sírjánál is, köztük Szénási Zsuzsanna néni nyughelyénél, aki ebben a hónapban távozott az élők sorából. Őt sokan szeretettel őrzik emlékezetükben: mézeskalácsai, finom süteményei és gyönyörű hímzései révén marad velünk továbbra is.
Az emlékezés és tisztelet emlékével adóztunk Tabajdi Dániel síremléke előtt, aki a község egykori nagytekintélyű jegyzője volt, iskolánk névadójának Tabajdi Károlynak az édesapja, aki Arad vármegye főispánja volt.
Ezután ellátogattunk Kolozs Jánosné született Vida Mária síremlékéhez. E nagyasszony 8000 forintos adományából készült az az ártézi kút, amely most is a piactéren található és nemzedékek óta ontja magából szomjatoltó vizét. Érdekességképpen megemlítendő, hogy 1898 Szent Mihály napján (szeptember 29.-én) fakadt fel előszőr a víz a 341 méter mélyre fúrt ártézi kútból percenként 55 liter vízhozammal.
A következő állomásunk Fazekas József egykori tanár és iskolaigazgató síremléke volt, aki történelemtanárként és igazgatóként nemcsak hozzájárult a nemzedékek kiváló neveléséhez, hanem történelmi kutatásai révén irodalmi és közművelődési munkák sokaságát hagyta szeretett szülőfalujára.
Néhány pillanatra megálltunk Csáky Barna Zsombor sírhelye mellett is, aki szintén tanára és igazgatója volt hosszú éveken keresztül iskolánknak, sőt az Egyházközség főgondnoki és tiszteletbeli gondnoki tisztségét is betöltötte. Az ő adománya a temetőben lévő harangláb, illetve a lélekharang, melyet minden temetés alkalmával megcsendítünk.
A temető ravatalozójának megtekintése után még körbejártuk egyszer a kertet, amelyben platánfát, fenyőt, vadgesztenyét, kőrisfát, temérdek akácfát, sőt még olajfát is megcsodálhattunk.
Igazi élménnyel térhettek vissza iskolájukba a diákok a kétórás kiruccanás után, szívükben az elmúlás fájdalmas érzése helyett az örökéletbe vetett reménység gyönyörű képével, melyet Petőfi idéz egyik versében:
"És valóban ősszel a föld
Csak elalszik, nem hal meg;
Szeméből is látszik, hogy csak
Álmos ő, de nem beteg.
Levetette szép ruháit,
Csendesen levetkezett;
Majd felöltözik, ha virrad
Reggele, a kikelet." (Itt van az ősz, itt van újra...)
